Érdekes felvetés futott àt rajtam ma,  miközben sétàt tettünk a közeli parkban és csónakàzó tónàl. Vajon miért vàgyunk el màs városokba, és màs környezetbe onnan ahol élünk? 

Mindegy hol is élünk városban ,  vagy falucskában ,  valahogy mindig elvágyunk onnan. A fővárosban élők vidéknek hívják az összes többi lakossági települést Budapesten kívül. Nekik az a hely legtöbbször a nyugalmat pihenést jelenti. Meg is értem őket, hogy elvágyódnak egy olyan helyre, amely nem túl zsúfolt és szàmukra a stresz mentes környezetet biztosítja. 
De mi van velünk többiekkel? Én személy szerint több városban is éltem már életvitel szerűen. Volt ahonnan elvágyódtam. Nem volt megfelelő a szàmomra. Nyomottnak éreztem ott magam és nem találtam a helyem. Most egy olyan városban élek amit én szépnek látok. Beleszerettem! Sok parkosított terület van, a közterületek tiszták, rendben vannak tartva,  valamint ez egy elég viràgos vàroska, ahol magas a közbiztonság. A közelben van az egyik nagy megye székhely,  így munkalehetőség is van,ott is itt is. Azok akik itt élnek eredendően, nem látják meg azokat az értékeket amiket én igen. Ők folyton azt emlegetik ami itt nincs, és a közeli nagyobb városban pedig van. Nyilván hiànyolják innen azokat az extrákat, amiket csak egy olyan nagyobb város tud nyújtani, és így elmennek azok melett az értékek melett ami itt megvan. Elvágyódnak innen valami más felé. Akadnak olyanok is akiknek még ez is sok amit ez a város nyújt, nem akarnak bekapcsolódni a társadalom forgatagàba,  és külterületre vágyódnak. Szinte mindenki váltani akar. Nem felel meg nekünk az a környezet ahovà születünk, mert az évek àltal a vilàgszemlélet tàgul. A tudatunk is tágul és új dolgokat akarunk megtapasztalni. Igényünk lesz arra,  hogy màs ingerek érjék a szemünket. Anyukám szerint kötelezővé kéne tenni hogy az alfödi ember és a hegyvidéken élő ember egy évben egyszer làtogassanak el egymás földjére, hogy meglegyen a változatosság. Mind a két tàjegység való ban szemet gyönyörködtető! Mikor a hegyek robosztussága, lenyűgöző természeti jelenségei ott vannak a szemünk előtt és csak àllunk a természet àltal elvarázsolva. Vagy épp az alföldi pusztaság széléről kémleljük a tàjat, és olyan messzire ellàt a szemünk, hogy szinte belefàjdul. Kell a változatosság ahoz, hogy értékelni tudjuk azt amit a sors nekünk osztàlyrészül mért.

Kell,  hogy különböző szempontok alapján újra tudjuk térképezni a saját vilàgunk és azàltal némileg önmagunkat is. Jàrjunk tovàbra is nyitott szemmel,  ismerjük meg mások birodalmát és kultúráját. De ne felejtsük el észrevenni a minket eredendően körülvevő csodákat!