Kedves Jótündér!
A minap írtam arról, hogy mekkora a ház, amiben lakunk és milyen építészeti remekműnek számít, ha a minimál a kedvenced. Nehéz benne helyet találni dolgoknak és ezt nem könnyíti meg, hogy csak szerezzük a dolgokat. A tárgyaink teremnek. Ide jönnek maguktól, mert dúl bennük a közösséghez tartozás érzése. Itt akarnak lenni az összes többi jó lesz valamire még kacattal, és felfordulást kelteni titokban, éjjel.
Jelentem, sikerül nekik. Amúgy én nagy parti arc vagyok, szeretek a barátaimmal lenni. Nyílván ezek a tárgyak, amik csak úgy teremnek érzik, a jó vendéglátás illatát aztán itthon érzik magukat. Azok, amelyek meg előkerülnek valahonnan a semmiből meg egy vad buli után most térnek tuti magukhoz.
Ez csak így lehetséges, mert nekem biztos, hogy összesen nincs annyi tányérom, mint ami a mosogatóban szokott lenni. A zoknik, aminek eltűnik a párja gazdátlan ételhordó tető formában reinkarnálódnak. Azt hiszem írtam már erről valamit itt.
Most egy hétig szabadságon voltam, jó csavarogtam sokat, de itthon is csináltam a dolgaimat szépen. Tegnap pl. tuti, hogy össze pakoltam, erre a konyhában olyan kupi van mégis. Vagy lehet, hogy tényleg a hely szűke teszi azt a látszatot, hogy nincs rend. Látok ilyen videókat, hogy egy akkora lakásban, mint egy konzervdoboz, mások milyen fainul tudnak rendet tartani. Vannak összehajtogatható bútoraik meg ilyesmik. Nagyon tetszenek, de ez egy albi, csak nem úgy lehet alkotni ahogy akarsz.
Magyarán mondva, még mindig nem tudom, hogy tartsak itthon rendet. Arra is gondoltam, hogy mindent kidobok. Étkező asztalunk nincs, tv nincs, székek nincsenek, az a baj így választani kell, hogy az ágyat vagy a mikrót akarom kidobni. Attól tartok Szuperférj egyiknek se örülne…
Ezúton üzenem a Jótündér Keresztanyámnak, hogy a szőke herceg fehér lovon nem érdekel. De ha tud szerezni takarító erdei kisállatokat, azok jöhetnek!
