A hitelügyintézésem elég szépen haladt, de megtorpantunk. Breaking news babaváró hitel.

Nos, ott tartottam, hogy innen el kellett mennem a szomszédos városba, egy nagyon fontos dokumentumért, azzal kapcsolatban, hogy igenis megvan visszamenőleg a három éves társadalombiztosításom, mint biztosított fél. Ergo dolgozom, legalább három éve. Ezt sikerült is elintéznem. Mindenek előtt itt jegyezném meg, hogy az ügyintézők, is mérhetetlenül segítőkészek voltak, sőt még az Őr bácsi is azon munkálkodott, hogy mindenki tudjon zökkenőmentesen ügyet intézni, fénymásolt, meg minden. Másrészt nagyon jó fej a főnököm, aki simán elengedett, hogy tudjam intézni a dolgaimat, minden egyes alkalommal. Mert igen, tovább is van.

Szóval, felvettem a dokumentumot, pipa. Mehetünk a bankba. Szuperférj épp délelőttös műszakban nyomult, ezért el tudtam rángatni magammal, ugyanis ketten kell intézni. Kicsit romantikus is amúgy, hogy ez az első, hivatalos férj-feleség dolgunk, ha belegondolok. Amúgy, csak 15 percig kerestük a házassági anyakönyvi kivonatunkat, ami meg egyszerre szomorú és vicces is volt. Mert azért abszurd, hogy egy hivatalos irat, ami fontos, ennyire nem tudtuk, hogy hol van. Shame ….

Mentünk is a bankba a forgassuk fel az öt négyzetméteres lakóterületünket akció után. Persze teljesen hiába, mert alig estünk be 20 perccel a zárás előtt, a procedúra meg majd egy óra, mondja az amúgy szuperkedves ügyintéző bankos hölgy. Így haza csattogtunk, kéz a kézben. Még szerencse, hogy a bank is nagyon közel van, gyalog egy perc nagyjából.

Másnap elkéredzkedtem hamarabb itt jön képbe, a köszi főnök pont újra. Végig csináltuk az igénylést, persze volt benne variálás, mert mégsem én leszek az adós, ugyanis próbaidőn vagyok. Nyílván … csak azt hittük, hogy a társadalombiztosításos papír ezt kiváltja. De a bank a hitelbírálat jogát fent tarthatja. Így szuperférj az adós, buktunk 5 percet, csináljuk máshogy. Végig ment minden, mire kidobta a rendszer, hogy az adóstárssal valami nem stimmel, vagyis velem, manuális ellenőrzés alá vonják a hiteligénylést. Azt mondta a hölgy, aki rögzít, hogy semmi baj, kérjek egy munkáltatói szerződést, adjam, be hátha kérik, és akkor nem lesz gond. Bevittem a papírt, ránézett, hogy még mindig manuálison van-e, azt látta igen, ezért megpróbálta felhívni a központot, hogy minden oké-e. Nos, ez volt hétfőn. Csütörtökön lesz egy hete, hogy beadtuk az igénylést, ha nem változik valami, akkor újra rögzíti a hölgy, elvileg az is segíthet. És itt jegyezném meg újra, hogy tényleg mindenben segítenek, meg próbálkoznak és iszonyat nagy pacsi minden olyan embernek, akinek köze van az ilyen hitelek intézéséhez, mert nagyon nagy a nyomás, meg a hajtás.

Ps.: kérlek, hagyjátok jóvá a hitelt, mert nagyon szeretnénk házat venni … kérlek. (És igen, azért durva, hogy egy fiatal, dolgozó pár csak úgy tud boldogulni, hogy Állam bácsikám ad 10 millió forintot, és ez még nem elég arra, hogy vegyek egy házat, csak önerőnek az ingatlan hitelemhez)