Mi másról is írhatnék így az első körökben, mint amivel nap, mint nap foglalkozom, az öltözködési kultúráról, más néven a divatról. Láttam ma egy érdekes cikket és ez keltette fel bennem a gondolatok egymás utániságát. Miért akar az ember annak megfelelően öltözködni, ahogyan azt a kirakatokban látja? Miért fontos egyáltalán az, hogy mit viselünk, hiszen nem a ruha teszi az embert. Már pedig ez egy igenis fontos pont és mindig is az volt. Lássuk most akkor az emberiség egy nagy kérdésére a választ.

Már az idők kezdetekor, amikor az első emberek magukra bőröket akasztgattak ruha gyanánt kialakult az érzékenység arra, ha belenéztek egy tó tükrébe, hogy tetszetős látványt keltsenek. Igyekeztek minden féle kezdetleges ékszerekkel és díszekkel tarkítani a ruházatukat, hogy ezzel elnyerjék az ellenkező nem tetszését. Ez az évezredek alatt semmit nem változott, hacsak nem annyit, hogy kialakult egyfajta igény arra, hogy magunknak is tetszünk, valamint kényelmesen érezzük magunkat a viselt darabokban. Kialakultak különböző viseletformák, mind a női mind a férfi öltözködésben. Mára azonban elmosódott a két nem öltözködése között húzódó határ és megjelentek az unisex darabok. A cikk, amit ma láttam egy divatbemutatón készült képeket is felvonultatott, ahol igencsak férfiasan kinéző férfiak viseltek konkrétan nőies ruhadarabokat, ami nem takart mindenhol ahol szerettem volna. Ez az, amikor nem biztos, hogy jó, ha úgy akarjuk másolni a divatot, ahogyan az valójában kinéz. 

A másik dolog, ami nagyon fontos, hogy szem előtt kell tartanunk, hogy egy termék mennyibe kerül. Nem tudom megfogalmazni milyen meghökkenéssel fogadtam, amikor megláttam, hogy egy szakadt nadrágért el lehet kérni majdnem tíz ezer forintot. Még ekkor bele sem gondoltam abba, hogy egy márka hűséghez fűződő termékért gyakorlatilag a többszörösét is el lehet kérni. Főképp akkor, ha ez a termék egy új kollekcióhoz tartozik és presztízs értéket vagy annak az érzését kelti a személyben, aki megvásárolja.

Azért akarunk úgy kinézni, ahogyan a kirakatokban vagy újságok címlapján látjuk, mert azt gondoljuk, ez a helyes. Mert mindenki más is úgy néz ki. Azért mert ezáltal azt érezzük, tartozunk valahová. Ez egy teljesen normális emberi reakció a társadalom állttal a torkunkon lenyomott ingerekre. Az a helyes, amit mindenki más is csinál, az agyunk szerint, mert nem akarunk kívülállók, lenni. Ez a túlélésünk kulcsa, tartozni egy csoportba, ami most mindegy, hogy melyik viseletet is részesíti előnyben a lényeg, hogy mindenki behatárolja, hogy ő igazán hová is tartozik, mert aki egyedül van az gyenge a csoporttal szemben, így kényszert érez a csatlakozásra.   Mondhatjátok most, hogy vannak az egyéniségek, akik sehová nem illenek be, mert ők különlegesek. Nos, ők azok, akik abba a csoportba tartoznak, akik különlegesnek hiszik magunkat és mégis úgy kezdik, a mondatot én olyan vagyok, mint XY aki ebben meg abban volt különleges. Ők is tartoznak ezáltal valahová, és pont ez a lényeg.

Az hogy valahová tartozzunk a leg alapvetőbb dolog a világon. Kérlek titeket, hogy ne az öltözködése alapján ítéljetek meg másokat. Én szeretem, amikor jól öltözöttek vagytok, főleg, ha ez az én kezem munkáján nyugszik. Elégedettnek és magabiztosnak látszotok ettől. Én pedig tisztában vagyok az általános trendekkel, mert ez a dolgom. De ha valaki nem úgy öltözik, ahogyan az a mostani trendek diktálják, az nem azt jelenti, hogy ő rossz, csak azt, hogy más. Mint pl.: a tunikás pasik a cikkből, mert ne feledjétek végtére is mind egy kasztba tartozunk ugyanis embernek születtünk mindannyian!