Mint azt a minap már említettem más munkám lett, most erről szeretnék egy pár szót leírni. Lehet, hogy nem is egy bejegyzés fog erről szólni, mert igencsak sok minden történt és van mit elmondanom, vagy megörökítenem.

Az a helyzet, hogy ugye az egyik legnagyobb multinacionális kereskedelmi vállalatánál dolgoztam, mint ahogyan azt már sokszor megemlítettem itt. Nem még mindig nem írom ki, hogy hol, mert mostmár pláne nem fizetnek meg érte. A barátaim nagy százalékát ennek a helynek köszönhetem, és az élettapasztalatom egy nagy részét szintén. Viszont a pozíciómmal nagyon nem voltam már kibékülve. Gyakran ha bele gondolok ma is nagyon borsózik a hideg rajtam attól, hogy mennyire utáltam a végén, és hogy akkor ezt fel sem fogtam igazán csak csináltam a napi mókuskerék hajtást.

R1-es munkatársnak szoktam magam lekönyvelni. Ezt azt jelenti R1 vagyis eredj ide – eredj oda. persze a szerződésemben ez nagyon szépen meg volt fogalmazva, hogy amellett amire felvettünk mindent is kell csináljál, ugyanazért az alamizsnáért, amit mi fizetésnek hívunk. Jelentkeztem egy képzésre, amit el is kezdtem, volt nagy szemfény vesztés, meg paraszt vakítás, hogy az milyen jó lesz. Azután kiderült, hogy a pozíció, amire fejlődtem, igazából meg fog szűnni.  Amikor rákéredzetem, hogy tényleg megszűnik- e, természetesen azt mondták, hogy dehogy. Csakhogy én nem teljesen hittem el. Mert a hit ugye nagyon szép dolog, csak haszontalan.

Ekkor történt 2018.December, 20.-án, hogy felhívott egy nagyon kedves hangú Úriember, hogy megtalálták az önéletrajzomat (amit 2015-ben töltöttem fel) és én kifejezetten alkalmas lennék egy pozícióra. Hát a vérem meghűlt, és kértem, hagy gondoljam át.

Végül arra jutottam, hogy miért ne. Felhívott valaki, (a mostani főnököm) tartottunk egy tíz perces interjút telefonon angolul, majd találkoztunk, és megegyeztünk. Úgy kellett nekem ez a váltás, mint egy falat kenyér, és a sors küldte is az Ő angyalait.

Így történt, hogy December 28.-án felmondtam. A régi főnököm nagyon jól viselte, és mindenben segített. A HR nem működött Január 7-ig, de Ő elintézte, hogy meglegyenek a papírjaim, amiért nagyon hálás vagyok, és azért is, ahogyan hozzá állt a felmondásomhoz.

És, hogy miért írom ezt le? Mert szeretném, ha aki valaha olvassa, tudja azt, hogyan kell emelt fővel távozni, hogy attól, mert neked már nem ad eleget egy munkahely, még lehetsz hálás a tapasztalatért, amit onnan nyertél. Szeretném, ha a világ úgy működne, hogy nem kell köpködni egymást, csak azért mert egy együttműködés már nem megy tovább. És szeretném, ha tudnátok, hogy a sors mindig ott van és ad esélyt, csak merni kell észrevenni, és élni vele.