Időnként elkap a harci hév, amikor egy megbízott felhív valamelyik bankból, vagy más helyről a marketing szövegével. Ma reggel is így volt, és ilyenkor nem vagyok a legkedvesebb. Közöltem is a hölggyel, hogy de halottam arról, amit szeretne vázolni nekem, csak épp nem érdekel.

Nagyon fontosnak tartanám, ha ezek az emberek, akik ezt a munkát végzik, két kérdéssel indítanának.

• Egy: alkalmas- e az időpont a hívásra. Ez számomra nagyon fontos, mert volt már olyan, hogy munka közben hívott. Mondom neki, hogy dolgozom. De persze a hölgy csak mondta és mondta hiába hangoztattam még háromszor egy perc alatt, mert ennyiszer vett levegőt, hogy de én dolgozom. Rátettem a kagylót. Tapintatlanság anélkül belevágni egy kérdezősködésbe, hogy megkérdeznék jó-e az időpont. A hajam égnek áll ettől.
• Kettő: érdeki-e az alanyt a mondani való. Ezt röviden egy mondatba összefoglalva kell megkérdezni. Engem hívnak nagyon sok felől, de egy se kérdezi meg, hogy érdekel-e. Majd amikor közlöm, hogy kösz nem, hallom a hangján, hogy csalódott, amiért feleslegesen beszélt ennyit.

Tudom, hogy nekik az a dolguk, hogy ezeket a telefonbeszélgetéseket lebonyolítsák, de mind az én mind a saját idejüket vesztegetik ezzel.

Az, pedig amikor annak ellenére, hogy közlöm, nem érdekel a téma, még próbál meggyőzni engem, hogy az nekem márpedig, akkor is milyen jó lenne, egyenesen az agyamra megy. Fel nem foghatom, honnan veszi egy vad idegen, hogy tudja, mire van szükségem. Vagy azt feltételezi, hogy ő jobb helyet tudna az én pénzemnek, mint amire én szánom. De ami eddig a legnagyobb baklövés volt, jobban tudja, hol akarok élni, mint én. Példának okáért, rá akart beszélni engem, egy lakás takarékos dologra, mert majd ha házat veszek milyen jó lesz az nekem. Sehogy nem értette, hogy nem akarok házat venni, mert nem tudni melyik városban fogok élni. El volt teljesen hűlve, hogy de akkor is házat venni kell, mert biztos jövő stb. Azt hittem mentőt kell hozzá hívni mikor idegemben részletesen kifejtettem neki, hogy ha esetleg én Kanadába költözök, akkor mit kezdek a házammal, mert benne lakni ugye nem fogok. Nem tudta hová tenni, hogy én nem gondolok a jövőmre, miközben én azt éreztem én gondolok csak rá igazán. Ezután hirtelen felindulásból még megkértem, ne tegyen ajánlatokat arra, hogyan is tudná nekem kölcsön adni a saját pénzemet, mert egyelőre, majd azt én tudom, hogyan és mire szeretnék spórolni.

Egy szó, mint száz, amikor ilyen telefonhívást kapok a gutaütés kerülget, de semmi baj, felfedeztem a letesz gombot a készülékemen, így egyenes úton szabadítom meg magam ezután az ilyen cseppet sem vérnyomásbarát beszélgetésektől.