Sajna sok nap telik, el úgy, hogy nem nagyon van ötletem, hogy miről írjak.Mire észbe kapok már pár nap el is telt anélkül, hogy írtam volna. Pedig tudjátok azért csinálom, mert szeretem, mert amúgy tudom, hogy nem nagyon érdekes amiket ide írok, és nem is olvassa  igazán senki. 

A legfontosabb dolog, ami egy irományhoz kell, az az inspiráció. Nagyon kevés inger ér engem a minden napjaimban. Ezért nagyon kevés, az a dolog amiről véleményt alkothatnék. Mondtam néhány ismerősömnek, hogy ha gondolja adhat tippeket. Van tehát, hogy napokig gyűjtöm magamban a dolgokat, hogy mit is gondolok, aztán megalkotom a véleményemet, és ha szerencsém van még jó pár dolog az eszembe jut mellé. 

És itt jön a lényeg, ők nem tették, mert nem szólnak bele a dolgomba. Láttam egy videó sorozatot egy játék tervezőről, aki gyakran szenvedett ötlet hiányban, és egy barátja belenyúlkált a dolgaiba. Megoldotta a feltett kérdéseit, azokat a kiskapukat iktatta ki amit a tervező direkt rakott oda azért mert célja volt vele. 

A szándék, és a cél jó volt, de nem mindig akkor teszünk jót, ha beleszólunk a másik dolgába, és megoldjuk a problémáit. A küzdelem egy fontos folyamat, hagyjuk másoknak, hogy megküzdjenek a saját démonaikkal, akkor is ha ez sok időbe telhet.