Kicsit vártam, hogy leülepedjen bennem a hétfő történése. Ugyanis megrázó, félelmetes, de egyben csodálatos érzés vett a birtokába.  Amikor te uralsz valamit, és azt csinálja, amit ténylegesen te szeretnél. Többé kevésbé így is volt, persze amikor elég ügyes voltam.

Autót tanulok vezetni. Az első utam Ceglédről vezetett vissza Nagykőrösre. A gyakorló pályán az elindulás, és a megállás még nem ment tökéletesen. Persze nyugtattak, hogy nem én vagyok a legbénább tanonc annak ellenére, hogy meg voltam erről győződve. A közúton, viszont nem fulladtam le egyszer sem, pedig rendesen átengedtem a járókelőket a zebrán meg ilyesmi. Volt egy pillanat, amikor a három sávoson, a kanyarodó sávban egy kamion szemből az utamat állta, így nyomtam egy intenzív féket. Az oktatóm azt mondta ilyet csak indokolt esetben alkalmazunk ez nem volt vészhelyzet. A szám azt mondta, megértettem, az eszem pedig azt sikította, neked lehet, de nekem annak tűnt!

Minden esetre, volt egy baleset, amit nem én okoztam, és ügyesen kikerültem az út lezárást. Valamint az Isteni gondviselésnek köszönhetően, mindenki épségben hagyta el a járművet. Az autó is sértetlen, és az oktatóm vállalkozik a további tanításomra. Azt állítja nagyon ügyes voltam, és fog ez nekem menni. Az bizonyos, hogy nagyon szeretném. Majd megírom, hogyan fejlődök, addig is mindenki tartózkodjon otthon, ha feltétlenül szükséges közlekednie, kössön jó biztosítást, és viseljen bukósisakot!