Elérkezett ebben az évben is a nemzetközi nőnap. Valamint a Zoltánokról sem feledkezett meg a társadalom nagy része. Ez a nap számomra is mond valamit, nem úgy mint a Valentín nap. Ez tényleg a hölgyekről szól, és a természeti csodáról amit magunkban hordozunk.

Itt ragadnám meg az alkalmat, és mondanék köszönetet, az összes Úrnak, aki megemlékezi erről a szép napról. Arról, hogy nélkülünk valóban nem lehetne semmi. Viszont ne feledkezzünk meg a tényről, hogy a férfi nélkül nincs nő. Mert hiába van meg minden tulajdonsága rá, a késztetés, hogy azzá legyen, mindig a férfi jelenlétének köszönhető. 

Lehet megint dobálózni azzal, hogy mert a nőket nem fizetik és nem becsülik meg eléggé az üzleti életben. Nem nézik őket egyen rangú partnernek. De valljuk be őszintén, néha jól is jön, hogy kijátszhatjuk, az esendő nő vagyok kártyát. Mindennek megvan a maga jó oldala. És azt gondolom, legyen szó bármilyen területről, ha egy nő tudja bizonyítani a rátermettségét, nincs az a férfi aki ne ismerné el azt.  

Amennyiben, mégis lekezelően bánik egy férfi társatok veletek kedves hölgyek, alkalmazzátok a régi módszert ami mindig beválik. ALSÓ-MADÁR-TOJÁS-FOGÁS! Higgyétek el, ha a legkedvesebb pontján fogjátok, egyből másképp fog rátok tekinteni. A félelem néha a hasznotokra is lehet!