A tegnapi műszakom alatt, találkoztam, a kasszában ülve egy nagyon okos kislánnyal. Kb kilenc éves lehetett, és ész érvekkel próbálta alá támasztani, hogy miért szeretné. ha az anyukája megvásárolna neki egy bizonyos terméket. Zseniális volt. Én már az előttük fizető vásárló tranzakciója közben azon mosolyogtam, milyen fondorlatosan próbálja elérni, hogy megkapja amit szeretne. Végül, miután az anyuka kitartóan és következetesen nem vette neki meg, úgymond vereségét elismerve a pici hölgy azt mondta: Kaphatnék egy zsebkendőt?

A hangsúlya olyan volt, amilyennek lenni kellett. Intelligens kislány volt, nem hangoskodott, nem verte a földhöz magát. Harcolt, veszített, beletörődött. 

Innen jutott az eszembe a karácsonyi kisfiú, akinek az olvasni nem nagyon szerető,  csak a számokat nézegető vásárló tipikus példája, nagyszülei vannak. Beígértek neki egy közel harminc ezres játékot mert nem olvasták el csak a marketinget ami a közelében volt és arra a játékra vonatkozott amin volt. Csak ők levették, mert az a szám ugye jobban tetszett nekik, mert az ötezer körüli összeg volt. A gyermek miután, kiigazítottam a fellengzős nagymamát, konkrétan hisztirohamot kapott. Sikított, a földhöz verte magát, és még hasonló kirohanás kísérő magatartást produkált. Gyorsan el is húztam onnan. 

Lényeg, hogy nem biztos, hogy tudjuk vagy tudatosan csináljuk, de érezhető, hogy konkrétan mini manipulátorokat nevelünk. A gyerekek feszegetik a határaikat. Figyelik, hogy mi az amit még megengedhetnek maguknak, és mi az amit már nem. Belőlük lesznek azok a felnőttek akik a jövő társadalmát alakítják, ezért kérek minden szülőt, hogy legyen következetes. Az, hogy a gyerek rávesz minket dolgokra tény. De legalább a jövő érdekében tanítrsuk meg neki, hogyan csinálja ezt jól!