A fürdőszobai csempét nézegetve villant fel bennem a kérdés, hogy vajon más is szokta e nézegetni fürdés közben a motívumokat, amik kirajzolódnak. Más is lát e benne olyan kirajzolódó alakokat, mint egy fura nagy szemű macska, a kalapját igazgató úri hölgy, vagy egy a macskánál is furább patkányszerű mellényes állatka.

A válasz nyilván igen. Nem lehet, hogy csak én látok bele minden féléket a márványmintának szánt vonalakba. Ez azt hiszem kicsit olyan, mint amikor gyermekként nézed a felhőket a hátadon fekve, és látod bennük egy elsuhanó elefánt alakját, vagy megboldogult nagypapádat, aki feléd int.

Társítottam a gondolatvilágomat egy kicsit még elvontabb vonalon. Végül is a pszichiáternél is pacákat mutogatnak, és amikor ránézel, látsz valamit. Aminek következtében megállapítják, hogy teljesen, vagy csak részben vagy bolond, mert szerintem olyan nincs, hogy valaki teljesen normális legyen.

Mivel nem látok a csempén gyilkosságokat, halott menyasszonyokat, vagy egyéb teljesen egyértelműen bomlott elmére utaló képeket, megállapítom, hogy csak részben vagyok bolond. De pont annyira, hogy még tudjam élvezni ennek minden kedvező hatását.

Egy szó, mint száz, nézzétek meg otthon a csempéket, szőnyeg mintákat, és egyből rájöttök, igen csúszik a kuplung nálatok is, ami teljesen normális.