Tegnap este egyedül maradtam, és elkezdtem agyalni. Ez történik egy nővel ha picit is maga van, egyből forognak a kerekek az agyban. Csakhogy én más vagyok! Egy átlagos nő azon agyalna mit főzzön holnap, vagy hogyan szerezze meg a legfrissebben kiszemelt táskát, esetleg még azon, hogy a szomszéd nő haja már megint milyen jól áll, biztosan azért mert ő nem csinált othon semmit! Én viszont azon érdemes e írni, ha igen milyen formában, kinek, és miről. Jöjjenek a válaszok .... ahogyan én gondolom!

Amikor írást mondok, ugye neked is ez a kép ugrik fel elsőként? Pedig nem erre gondolok! Azt hiszem pont ez indította el bennem tegnap este a folyamatot. Már kiposztoltam a leghíresebb közösségi portálra, hogy van egy blogom itt, és versenyezni szeretnék más olyan emberekkel akik tehetségesek az írásban. Mert a legolvasottabb közösségi médiamostmár biztosan nem az iskolai faliujság, vagy legalábbis nem papír alapon. 

Felmerült bennem az is, hogy olvasnak e egyáltalán az emberek bármit is? Vagy csak néhány szófoszlány alapján feltételezik azt, hogy mi is lehet előttük leírva? Álltalános tapasztalatom alapján, sajnos inkább utóbbi. Mivel az emberek lusták, és így sajnos a következő generációkra is ez lesz a jellemző! Amikor csak felületesen futunk végig valamit az információk nagy része felett átsiklik a szemünk. Azt gondoljuk biztosan nem olyan lényeges, pedig nagyon is az. Ezt használják ki a bankok, vagy különböző szolgáltatók is mikor elénk tesznek egy hat oldalas szerződést, még akkor is ha csak egy aprócska változtatást szeretnénk ezközölni. Az első mondat erejéig elolvassa az ember de aztán csak átfutja és alá firkálja a nevét. Sújos hiba! az összes többi öt oldalon keresztül taglalt : ha nem tartod be a feltételeket elvisszük a házat kocsit meg az asszonyt leirás kimarad. Nyilván akad olyan aki elolvasssa, de érteni viszont egy szót sem fog belőlle, mert nem olvasunk eleget. Vagy nem megfelelő módon, értem itt azt hogy felületesen. De ez csak az egyik nagy alapvető probléma.

A másik fele az a dolognak, hogyha olvas is az ember azt egy megvilágjtott lcd monitorról teszi. Mind a szemet, mind pedig az agy funkcionális részét károsítja ez a tevékenység.( Mondom ezt én aki legalább tíz könyvet olvasott el telefonról, és virtuális bejegyzéseket ír ...) Az agyunk képes arra hogy felismerjen jeleket. Ezért látunk a felhőkben kis állatokat is például. Az írott jelek és az agyunk felismerő funkciója között nagy összefüggés van. Ha látsz leírva egy H betűt egy nagy betonplaccon, akkor fogod tudni, hogy oda helikopterek is leszállhjatnak akár, mondjuk nagy vészhejzet esetére. A P betűből egy oszlopon tudod hogy az egy parkoló terület, és sorolhatnám még a hasonló példákat. Ezek nemzetközi jelrendszerünk részei. Az írásképből alakultak ki, és az agyunk képes társítani a jeleket a jelentésükkel. Nem látunk már postásokat kézzel Írott levelekkel szaladgálni. mert az emberek szinte elfelejtenek írni. Régen elképzelhetetlen volt, hogy egy géppel írott szöveg, leginkább önéletrajz mellé, ne mellékeltek volna kézzel írott példányt vagy kisérő levelet. Mert az ember írásképéből kiderül a személyisége. A jelenlegi jrásnak is van egy fajta stílusa , nyilván ki lehet szürni milyen vagyok nagyjából, a bejegyzéseim alapján. De az írott szövegből, az erre szakosodott emberek, még több mindent meg tudnak állapítani egy emberről. Az írás és az olvasás szorosan összefüggő tudományág számomra. És sajnos rengeteg olyan emberrel találkozom mostanában akik egyiket sem tudják művelni. 

Itt jön a DE, legalább írunk és olvasunk, még valamennyit és valahogyan. Viszont egyre kevesebb embert látok könyvet fogni a kezében. Inkább tábla gép, telefon, laptop forog az emberek kezében. És itt a kérdés hogy érdemes e kiadni bármit amit leírt valaki. Persze nyilván ,más a hangulata a nyomtatott szavaknak, de azt gondolom hogy lassan maga a lap, és könyv szavak új értelmezést nyernek.                                                       Végeredményben írni érdemes, mert csak akad valaki aki elolvassa. Akár így akár úgy. A megfelelő formátumot és platformot kell megtalálni hozzá. Nem mindegy kinek akarunk írni, minden társadalmi csoportnakmegvan a maga zsokása ezzel kapcsolatban. A fiataloknak és reformereknek a közösségi hálóra, a komoly üzleti, közéleti embereknek a hírportálokra, régimódiaknak nyomtatott formátumú napilapra, anyukánknak meg hűtőre ragasztott cetlire, de írjunk. Gyakoroljuk ezt a jelrendszert mert ha nincs aki ír akkor nem lesz aki olvas, és a világ elesik egy olyan csodától amit a fantáziavilágán keresztül bebarangolhat és átélhet.