Mint olyan személy, aki a kereskedelemben dolgozik, két fajta vásárlót különböztetek meg. A tudatos vásárlót, és a kényszereset. 

A tudatos listával jön. Mindig tudja, hogy mit akar venni és mennyit szán az adott termékre. Általában fel van szerelkezve kuponokkal és üvegblokkokkal. Minden kedvezményt kihasznál, amit csak lehet.

A kényszeres vásárló csapong az áruházban, igazából azt se nagyon tudja minek jött el otthonról. Többnyire egy másik üzlet szórólapjával integet feléd, hogy az nem annyi ő meg látta az újságban. Tele pakolja a kosarát minden olyannal, amire látszik, hogy semmi szüksége, de olcsó volt.

Jómagam, hol egyik, hol másik tábort erősítem. De gyakran felmerül bennem a kérdés. Mitől is leszek tudatos, vagy kényszeres? Mert ha nincs szükségem egy bizonyos dologra éppen, de van hozzá kedvezményre jogosító kuponom, ezért megveszem, akkor most tudatosan vagy kényszeresen cselekszem? Hisz lehet, hogy később lesz rá szükségem! Vagy esetleg már gondolok a vészesen közelgő karácsonyra. Anyagi helyzetemből kifolyólag meg kell ragadnom minden esélyt arra, hogy valamit olcsóbban szerezzek meg. De ez már egyfajta kényszeredett vásárlás. Aztán ott van a szituáció mikor nem is tudom, mit főzzek, így céltalanul pakolom be a kosaramba a cuccokat. De annyira nem vagyok kényszeres, hogy ne tudjam, mit veszek, és mire fogom majd egyszer használni. Ha valamire azt érzem nincs szükségem, akkor azt nem vásárolom meg, sőt amihez egy évnél régebben nem nyúltam hozzá azt vagy kidobom, vagy eladom. Persze fent áll az eset mikor a haszontalan dolgok helyett újabb haszontalan dolgokat vásárolunk. Egy szó, mint száz, vásárolni kell, mert öröm teljes dolog, és mert szüksége van a gazdaságnak erre a folyamatra. De mindenki maga tudja eldönteni, mire van épp szüksége vagy mire nincs. Fontos, hogy ne dőljünk be sem a társadalom elvárásainak, sem az agyon marketingezett semmire sem való tárgyaknak.