Manapság újra felmerült a kérdés zárjanak-e a boltok vasárnap? Mindenkit megkérdeztek már, az összes politikustól kezdve az utolsó kisnyugdíjasig tényleg mindenkit csak azt, nem akinek valóban kéne, hogy beleszólása legyen, minket, akik ott dolgoznak!

Hát akkor most, kérdés nélkül, bár de közvetítem a saját gondolatom erről. Lényegében, míg nyitva voltunk akkor majdnem, hogy mindegy volt, hogy dolgozom e vasárnap is. Az volt a megszokott, hogy általában igen. A hétvége akkoriban nem abból állt, ha kaptunk egy szabad szombat-vasárnapot, hanem abból, ha kaptál egynél több vasárnapi pihenőt! Akkoriban annak is tudtunk örülni. Az én főnököm nagyon rendes és próbálta mindig igazságosan elosztani ezeket a dolgokat ugyanúgy, ahogyan most is. De mindig gondoltam arra, hogy vajon mi van másokkal, akik nem ilyen szerencsések. Más normális emberek, akinek nem az a hétvégi elfoglaltsága, hogy dolgoznak, ők vásárolgatni jártak a másfélszer annyi fizetésükből. Na, ők azok az emberek, akik fel vannak háborodva azon, hogy zárva vagyunk. Biztosan nagyon jó dolog azzal tölteni a vasárnapot, hogy krosszolok egy bevásárló központban. Hisz én is ezt csináltam a leggyakrabban, csak én munkaruhában nem olyan nagyon boldogan. Arra nem gondol senki, hogy nagyon nem éri meg ez nekem. Mert hiába voltam én ott nem fizet annyival többet, hogy felülmúlja a mostani helyzetet, mikor biztosan tudom, hogy a családommal fogom tölteni az időmet. Mert vásárlóként biztosan nagyon jó dolog az, de nekünk nem annyira. Gondolhatnánk arra a tíz ezer forintra, amivel ez megdobta a fizetést és sajnálhatnám, hogy az nekem nincs, és sajnálom is rendesen. De talán az átlag fizetéseket kéne annyival megemelni, hogy ez ne jelentsen gondot. 

Talán lesz ebből egy népszavazási kérdés, amikor majd a többség dönt, aminek az lesz a vége, hogy megint mindenki boldog vasárnapokat tölthet a plázában és kereskedelmi egységekben. De kérdezem, én megéri? Nekem biztosan nem és másnak sem nagyon, aki ugyanebben a cipőben jár, mint én. Miért akarják elvenni tőlünk azt a lehetőséget, ami nekik meg van? Hogy biztosan lehessen, egy nap legalább egy héten mikor tudok tervezni akár a családommal, akár a kedvesemmel? Más emberek ezt megtehetik, mivel hétfőtől péntekig tartó munkarendben dolgoznak nem pedig beosztás alapján, így elvárják azt, hogy én dolgozzam vasárnap az ő kedvükre és kényelmes kiszolgálásuk érdekében. Miért nem élhetek én azzal a jogommal, hogy tudjak fixen tervezni? 

Tegye fel magának előbb mindenki azt a kérdést, hogy mennyi embernek tennék nehezebbé a hétvégéjét az ő vásárlásuk miatt? Nekik van joguk vásárolni, nekem nincs jogom pihenni és tervezhető életet élni? Majd ezek után döntsön mindenki, a legjobb belátása szerint! Én és minden olyan ember, aki nem mosolyogva szolgálna ki, hanem látnád az arcán a vasárnap neked örömét neki a legnagyobb keserűségét, mi NEM-el szavazunk arra, hogy kinyissanak-e az üzletek vasárnap.