Lehet, hogy nagyon sokat panaszkodom mostanság, de higgyétek, el van mire!

Tegnap, azaz vasárnap, amikor a családi programjaink befejeződtek mivel ma már munka van megindultunk hazafelé. Száz kilométer állt előttünk, ami azt illeti nem egy olyan nagyon nagy távolság, persze a mihez képest. Így is persze kettő átszállást kellett végre hajtanunk, mint minden alkalommal mikor megtesszük ezt a távot.

Viccesnek tartottam pont, ezért amikor a tesóm is elindult a menyasszonyával még a múlthéten, kettőszáz ötven kilométerről, szintén két átszállással. A lány közölte, hogy ő nem hajlandó ennyiszer átszállni! Mondtam pedig ide csak így juthattok el, és közöltem a bátyámmal, akkor hagyd fent integessél neki ha ő nem száll át! Ezen azóta is jókat derülünk, hogy a csaj azt gondolja majd még a MÁV is hozzá igazodik.

Nade, amiért panasz van, az itt tegnap a következő volt: megérkezik egy nemzetközi gyorsvonat, Romániából. A fele intercity a fele gyors. Nyolc vagon megközelítőleg. Nem váltasz helyjegyet, mert a következő állomáson úgyis leszállsz, a gyorsvonati pótjeggyel már így is lehúzva érzed magad kissé, a szolgáltatásokhoz képest. Beáll, a szerelvény nyílik az ajtó és itt kb. számodra a történet majd, hogy nem véget is ér mivel látod, hogy te erre barátom, nem igazán férsz fel. Rengeteg ember utazott, gondolni valóan a hosszú hétvége miatt haza a családlátogatásból, és még annál is több diák vissza a kollégiumba. Volt a peronon egy fickó, aki össze veszett egy picit a kalauzzal, mert ez volt a harmadik vonat, amire nem tudott felszállni, pedig óránként jön egy. Nagyjából úgy utaztunk, hogy nem volt kérdés eldőlsz-e egy váltónál, vagy mikor megáll a szerelvény, mivel megtart az embertömeg.

Nem értem, hogy miért ilyen felkészületlen egy ekkora emberforgalmat bonyolító vállalat! Hogyan fordulhat az elő, hogy nem számít arra, egy ilyen hétvégén, hogy rengetegen lesznek és nem szereltet fel plusz kocsikat? Nem ez az egyetlen hibájuk, mondjuk. A tél, mint olyan, még a mai napig megoldhatatlan probléma, a két órás késéseket alapnak kell olyankor venni. Kérdezem én, olyan nagyon bonyolult dolog egy kicsi odafigyelést fordítani a társadalomnak arra a részére is, aki vonattal közlekedik? Ugyanazok a vonatok járnak, mint gyermekkoromban! Nem fejlődik a magyar vasút sehová sem, legalábbis a keleti és középső részeken biztosan nem. Elavult technikával persze hogy nagyon nehéz megugrani azokat a léceket, amiket az egyre változó utazó közönség állít. De úgy gondolom, nem lenne lehetetlen. Remélem, eljut ez mindazokhoz, akik többet tudnak tenni ezért, mint én. 

Kép: index.hu