Az emberi agy nagyon érdekes szerv. Képes arra, hogy manipuláljon és fogva tartson téged a saját világodban.

Vannak, bizonyos etetek, amikor ez jó dolog. Például amikor egy elképzelt világban minden jó és szép, és olyan amilyennek csak akarjuk és elképzeljük. De van, amikor a saját tudatunk mérgez meg minket a legjobban, és táplálja belénk a rossz érzéseket újra és újra.

Ilyen negatív eset példája lehet egyes embereknél, akik még képesek rá, a bűntudat. Igen ez az érzés, amikor tisztában vagy vele, hogy hibáztál, és mindent megtennél, hogy vissza forgasd az idő kerekét, de nem lehet ugye.

Az agy képes megjegyezni a bűnt, és kiválasztani mellé a személyre szabott poklot. A bűnhődést. Legtöbb esetben, amikor már csak magunknak nem tudunk elszámolni a cselekedetünkkel, mert mindenki más már megbocsájtott, vagy már nem is emlékszik arra, hogy neked miért is van bűntudatot egyáltalán. Az elme egy furfangos csapdát állít és fogva tartja a bűnöd, és emlékeztet rá.

Leggyakrabban álmok útján éri el, hogy emlékezz arra, amire nem szeretnél. Amit már csak te nem tudsz megbocsátani magadnak, és te nem tudod magad feloldozni. Ebben rejlik a kulcs. Mert nem mások megbocsátását kell elnyerned, hanem a magadét. Abban a pillanatban, amikor magad feloldozod, múlhat csak el a bűntudatod. Mert a bűnöd eredete is te vagy, valamint a bűnhődésé is. Fogadd el a múltad, úgy ahogyan megtörtént, nem tudsz változtatni rajta. De törekedj arra, hogy a jövőre nézve ne kövesd el ugyanazokat a hibákat.