Azt vettem észre, hogy neki indulok, hogy nah együnk egészségesen, meg változtassunk jó irányba, hogy ne legyek kövér. Azután eltelik egy hét és már nincsen kedvem előre megcsinálni a holnapi ebédemet, nem szeretem azokat az ételeket, amiket kéne egyek, kifut belőlem a lendület, és azon kapom magam, hogy a negyedik palacsintát eszem meg bűntudat nélkül. Utána meg gondolkozok, hogy kéne lefogyni.

Miért van ez? Miért nem tudok hosszú ideig odafigyelni arra, hogy miket eszek.

A válaszom …… nem tudom. Tessék itt az okosság. Nem tudom, hogy miért nem vagyok képes megtartani magamban azt a szabályrendszert, ami ahhoz kéne, hogy egy kicsit fittebb legyek, mert az nagyban hozzá járulna a testi és szellemi épségemhez. Minden pedig nem máshol, mint az emberi lét alap pillérében nyugszik az agyban. Ott dől el minden. Volt már rá példa, hogy sikerült a fejemben annyira rendbe tenni a dolgokat, hogy koordinálni tudjam a táplálkozásomat.  

Tönkölybúza lisztből csinálok  mindent, kókuszzsírt használok, ránézek egy kanál vízre és hízok. Van egy hölgy ismerősöm, vagy több is, aki megosztotta velem a táplálkozási szokásait, hogy mit kéne. De valahogy nem tudom, hogyan kezdjek neki vagy nincs elég kitartásom.

Szóval, táplálkozási tanács:

NO1: Döntsd el fejben.  

NO2: Csináld végig azt, amit elterveztél és tarts ki.

Ennyi kell, ne csak kifogásokat keress, mint én.