Nos, be kell valljam, hogy ami engem illet a tv nézés nem az én műfajom. Ez csupán néhány éve áll fent, amióta megtapasztaltam milyen is kikapcsolva tartani a csodadobozt. Amikor médiatermék gyártást tanultam, tudatosult bennem, milyennek is kellene lennie a televízió által sugározott műsornak. Rájöttem, hogy amit az én torkomon akarnak lenyomni az nem az, hanem tömény manipuláció valamint a társadalom butítása.

Nem először vettem viszont azt észre, hogy a szomszédjaim előszeretettel nézik az adást. Este, amikor én már az ágyban várom, hogy elnyomjon az álom, megüti a fülem, a falon átszűrődő program, amit azóta csak matiné programnak hívok. Egyszerre csendül fel a Barátok közt jól ismert dallama. Még emlékszem rá, még abból az időből, mielőtt a sorozat, a mindenki mindenkivel fázisába ért volna.

Ilyenkor jut eszembe, hogy réges régen a televízió elterjedése előtt, utcánként vagy esetleg kisebb helyeken falvanként csupán egy készülék volt. Abban is csak meghatározott napon, később napokon és időben volt adás. Ezekben az időpontokban, az adott háznál össze gyűlt a falu, vagy utca apraja nagyja és együtt nézték a képernyőt. Én is valami ilyet élek át, minden este a szomszédjaimmal, csak gipszkarton falakkal vagyunk egymástól elhatárolva. Lehetséges, hogy azért mert így tartják távol tőlem a távirányítót.