Az életben találkozunk más emberekkel, a családunkon kívül is járunk közösségekbe, már egészen apró korunktól kezdve. Az emberiség úgy alakította ki a kasztjait, hogy alapvetően egymásra legyünk utalva. Mégis van egy pont amikor tudni kell választani és határozni, nem szabad hagyni, hogy az alázat túlzásba essen, hogy nagy mértékben szolgáljunk és álldozatok legyünk.

Ma olvastam egy idézetet egy könyvben, amely címének köze volt a boldogsághoz, de már nem tudnám pontosan idézni.Belelapoztam, mert szeretem olvasgatni a különböző emberek véleményét. Az volt benne írva, majdnem az utolsó oldalon, hogy a teljes körű boldogsághoz mélységesen, és végletekig szolgálnod kell magadat, és másokat. 

Itt merült fel bennem az a gondolat, hogy valóban alkalmas e minden ember arra, hogy másokat segjtsen? És a válaszom az lett : nem! Nem mindenkinek adatik meg az erény, hogy elég türelme legyen ahoz, hogy segítse más embertársait. Erre a posztra valahogy születni kell. Még magunkért sem tudjuk teljes mértékben kiállni. Sanyargatjuk magunkat diétákkal, kényszerítjük bele magunkat kényelmetlen szituációkba, bár akad, hogy nincs igazán más választásunk. Első sorban  minden embernek magával kellene megbékülnie, mivel a belső egyensúlyunk hatással van a külső képre. Ha rondának és elcsigázottnak érezzük magunkat és ezt hajtogatjuk folyton, akkor úgy is fogunk mutatni. Majd csak ezután, amikor a mi belső békénk felállt, és kieggyeztünk magunkal, kezdhetünk bele a másokkal való foglalkozásba. 

Mások segítése egy dicséretes dolog! Akár idősek akár gyermekek gondozása a feladat amit elvégzünk, vagy csak akár egy bevásárlás a szomszédnak. Pici, apró szivességek és kedvességek, melyeknek belülről kell fakadnia. Ha nincs meg valakiben az indíttatás, hogy másoknak segítsen akkor el se kezdje.Alapvető beállítottságunk, az érékenység mások iránt, mert segytségre szorulnak. Mindehez nagy fokú alázatosság szükséges. Ez egy olyan tulajdonság, amiben minden embernek részesednie kellene, és valószínűleg eredendően, rendelkezik is vele mindeki. Csak vannak olyan személyek, akik kiölik magukból ezt a tulajdonságot. Ezálltal semmibe veszik mások igyekezetét! Nekünk nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ez egy segítség. Annak akinek szüksége van rá legalább annyira, ha nem jobban, alázatosnak kell lennie velünk szemben. Éreztetni fogja hogy mennyire hálás azért amit érte teszünk, és ha valóban úgy van akkor érezni is fogjuk. Persze függ ez a segítés fajtájától, és mértékétől. A leghatásosabb köszönet és hála nyílvánítási forma, az őszinte és gondtalan mosoly!

Segíteni más, mint szolgálni! Sem a segítőnek sem a segített félnek nem szabad elfeledkeznie rólla, hogy ez egy gesztus. Nem szabad hagyni, hogy akarattal ránk erőltessenek bármit. Hogy a vége elvárás legyen, egy kötelező procedúra amit a végén nyűgnek is érezhetünk, és ez nem az édes teher kategóriába fog tartozni. Így lehetünk álldozatok, hogy kihasználják a jó szívünket, és többet kérnek tőllünk, mint amit adni tudunk. Ez az eset, mikor a kisujjad nyújtod és a karod kell. Ne legyen senki álldozat, ébredjetek fel és álljatok ki magatokért. Ne hajoljatok meg más akarata előtt csak mert ő hatalmasabb, ha azt nem hites meggyőzödésből teszitek! Törjétek meg az akaratát annak aki azt rátok erőlteti és legyetek végre szabadok! Ne szolgáljátok más kénye-kedvét feladva azzal saját állmaitokat és vágyaitokat. Éljetek saját döntésetek szerint úgy ahogyan ti szeretnétek!

Kedves Olvasóim!

Ez itt a fotelem!

Egy fontos hely fotóját, és történetét szeretném veletek itt elsőnek megosztani! Ez az a pont ahol begubózom a párom laposa elé és írok ... mindenfélét ... nektek!Tegnap szereztem meg végre ezt a csodát azok után, hogy elég sokáig sóvárogtam utána!  Egy nagy multinacionális kereskedelmi cégnél dolgozom. A nevét ugye sajnos nem írhatom le mert nem hinném hogy megfizetnek érte. 

A munkahelyem osztályokra van osztva, ez egyfajta termék csoportosítás. Egy nap mentem végig az aktuális játék osztályon mikor is megláttam ezt a fotelt és még néhány színben eltérő darabot. Azonnal beleszerettem... tudtam, hogy kell nekem egy ilyen, de piszok drágának ítéltem. Valahányszor elmentem mellette ellenőriztem megvan e a kiszemelt szín, vagy más gyorsabb volt?! A rattan sarok ahová mint látjátok került, már elég rég óta .... mondjuk mióta megvan a lakás ... áhítozik egy fotel után. Igazából, eredendően persze egy rattan fotelt szerettem volna, de azt nem lehet nálunk kapni más helyre meg nem nagyon járok vásárolni a dolgozói kedvezményem miatt. Nos  tegnap pedig a munkám során találkoztam vele a sport osztályon. Egyből tudtam, hogy ez a sors keze, nem lehet véletlen hogy egy teljesen más területen találkozok vele mikor napok óta nem láttam! Fele áron volt, mínusz ugye a dolgozóim. Mondanom se kell már reggel tudtam hogy estére ebben fogok ücsörögni. Ami az extra benne, hogy felfújható, költözésnél ez praktikus. Na hazahoztam letettem ... elmentem anyukámmal, a tesómmal meg az ő kicsi lányával fagyizni :P ... aztán mikor már a párommal együtt újra itthon voltam gondoltam  most az enyém a terep ... én ezt felfújom! Ahan, nekiültem , ölbe vettem , és fújtam. Jelezném hogy nem csak úgy fújkáltam hanem tényleg fújtam! A végén a párom fújta fel , megközelítőleg tíz fújásnyi levegővel, én pedig szuszogva kuncogtam mellette a saját nyomoromon.

Ne felejtsétek el sosem tudjátok, hogy mit tartogat egy új nap. Nekem egy új fotelt, némi fagyit, és persze jókedvet meg sok mosolyt. Nektek lehet, hogy talán új szerelmet, jobb munkát, új kapcsolatokat az ember társaitokkal, jó híreket vagy rossz híreket. De ha rossz nap is volt éppen, jusson eszetekbe nem tudjátok mi lesz holnap!

Mai bejegyzésem a párkapcsolaton belüli gyermeknevelésről fog szólni! Ez egy labilis talaj, mivel nagyon sokan nem fognak egyet érteni vele. tapasztalatokat és gondolatokat írok, azt ahogyan én látom: mikor a párod a gyermeked!