A világ úgy látszik elkezdett hemzsegni a zombiktól! Nagyjából hasonlóak akár vírus, nukleáris katasztrófa, vagy egyéb események miatt lett ilyen amilyen az ember lánya, vagy fia. És itt a zombi tényleg zombi, nem pedig a: reggel láttam egy ijesztő üres szemű alakor a tükörben de mire megijedtem volna rájöttem, hogy csak én vagyok!

Kép forrás: http://saysomethingijgjjtijrvovg.blogspot.hu/2015/08/day1.html

Sokadik erről a témáról szóló filmet vagy sorozatot hozzák ki vagy játékot készítik. Sőt van már olyan nagyon népszerű sorozat a zombikról, aminek elő sorozatot is forgatnak. Ez a teljes téma körüljárása. De én még mindig hiányolok bizonyos válaszokat. Például nézzük csak ... hallanak a zombik az biztos, de vajon látnak is ? Mert a hangot követik, sőt a hanghatás képes őket teljesen elterelni. Látniuk is kellene, mert a mozgást is érzékelik. De valljuk meg őszintén, amikor a fél feje hiányos már imitt-amott akkor, hogy lát? Nincs szeme! A ruhájuk mindig rongyos és koszos, mintha már megjárták volna a sírt, de ők nem olyan igazi élő holtak. Ezért nem indokolt, a ruhájuk megtépázottsága. A párom szerint azért van ez, mert sokat vándorolnak és hordákban teszik mindezt. Szóval a ruhájuk nagy terhelésnek van kitéve. De ha a zombik folyamatosan keletkeznek, mert ugye harapdálják a még emberszabású egyedeket, akkor hogyan lehet mindegyiknek ugyanannyira elnyűtt a gúnyája? Továbbá, miért mozog mindegyik meglehetősen darabosan? Ha már túlélték a halált persze csak részlegesen, akkor miért nem tudnak gyorsabban mozogni? Erre ugye az a válasz, hogy biológiailag bomlanak a szerveik, így az ízületeik sem tökéletesek. Ezért nem tudnak olyan intenzíven mozogni. Bár ha én rendező lennék, biztosan én sem kockáztatnám, hogy egy gyors zombi kinyírja a karaktereimet. De egy két csavarnak nem lenne rossz a gyorsan vagy esetleg normálisan mozgó zombi. Valamint, a zombik csak szaporodnak és szaporodnak. Nincs ezeknek egy természetes fogyásuk? Hiszen ha az ízületeik bomlanak, akkor az összes többi szervük is, ezzel az agy is, ami a parancsot adja a szerveknek. Persze itt a kérdés, hogy ugyan minek? Minek egy működj parancs a nem élő szervnek? Szóval egy idő után konkrétan szét kéne, hogy essenek. Darabokra! De akkor hogyan lehetne ebből nyolc plusz évados sorozatot gyártani? Azt senki nem nézné, hogy csak bent ülnek a túlélők egy biztonságos helyen, míg nem lesz vége. Így lenne a mesék vége az, hogy amíg a zombik szét nem esnek, az amíg a halál el nem helyett. 

Mindenesetre izgalmas kis történeteket lehet kihozni ebből a témából minden kifejlettet  figyelembe véve. Legyen bármi féle zombi a főcélpont az csak érdekes lehet, mert minden ami természet feletti az számunkra izgalmas és hátborzongató. Ezért meg fogjuk nézni. Félni és izgulni fogunk, mert ez az ok, amiért egyáltalán neki ülünk egy ilyennek. Majd talán lesz egyszer egy olyan alkotás is, ami az én összes kérdésemre is választ ad. És plusz egy érdekesség a legfelkapottabb sorozatból: annak ellenére, hogy épp zombi apokalipszis van, az emberiség mégis belső harcot vív, ahelyett hogy összefognának ... jellemző!  

Mint olyan személy, aki a kereskedelemben dolgozik, két fajta vásárlót különböztetek meg. A tudatos vásárlót, és a kényszereset. 

A tudatos listával jön. Mindig tudja, hogy mit akar venni és mennyit szán az adott termékre. Általában fel van szerelkezve kuponokkal és üvegblokkokkal. Minden kedvezményt kihasznál, amit csak lehet.

A kényszeres vásárló csapong az áruházban, igazából azt se nagyon tudja minek jött el otthonról. Többnyire egy másik üzlet szórólapjával integet feléd, hogy az nem annyi ő meg látta az újságban. Tele pakolja a kosarát minden olyannal, amire látszik, hogy semmi szüksége, de olcsó volt.

Jómagam, hol egyik, hol másik tábort erősítem. De gyakran felmerül bennem a kérdés. Mitől is leszek tudatos, vagy kényszeres? Mert ha nincs szükségem egy bizonyos dologra éppen, de van hozzá kedvezményre jogosító kuponom, ezért megveszem, akkor most tudatosan vagy kényszeresen cselekszem? Hisz lehet, hogy később lesz rá szükségem! Vagy esetleg már gondolok a vészesen közelgő karácsonyra. Anyagi helyzetemből kifolyólag meg kell ragadnom minden esélyt arra, hogy valamit olcsóbban szerezzek meg. De ez már egyfajta kényszeredett vásárlás. Aztán ott van a szituáció mikor nem is tudom, mit főzzek, így céltalanul pakolom be a kosaramba a cuccokat. De annyira nem vagyok kényszeres, hogy ne tudjam, mit veszek, és mire fogom majd egyszer használni. Ha valamire azt érzem nincs szükségem, akkor azt nem vásárolom meg, sőt amihez egy évnél régebben nem nyúltam hozzá azt vagy kidobom, vagy eladom. Persze fent áll az eset mikor a haszontalan dolgok helyett újabb haszontalan dolgokat vásárolunk. Egy szó, mint száz, vásárolni kell, mert öröm teljes dolog, és mert szüksége van a gazdaságnak erre a folyamatra. De mindenki maga tudja eldönteni, mire van épp szüksége vagy mire nincs. Fontos, hogy ne dőljünk be sem a társadalom elvárásainak, sem az agyon marketingezett semmire sem való tárgyaknak. 

A nők többsége büszke a hajára! Valami okból kifolyólag ez egyfajta önkifejezési eszközzé vált. Lehet rövid fiús, vagy egészen hosszú vagy a kettő közötti átmenet. Az enyém hát középig ér bár ebből semmi nem látszik, mivel göndör ezért nagyon felugrik. Igazából én is büszke vagyok a hajamra. Az egyik leg mutatósabb dolog rajtam. Kezelem is mindenféle dologgal, amit csak ki lehet erre találni. 

Minap láttam egy dokumentumfilmet erről, hogy egy angliai családban hogyan változtatta meg a lányok haja az egész család anyagi helyzetét és ezzel együtt az életét is. Persze ezzel az egész női aztán férfitársadalmat is megváltoztatták, mivel feltalálták a csodaszert: a hajnövesztőt! Én tavaly nyáron próbáltam ki mindenféle csodaszert, hogy növekedésre serkentsem a szálakat. Ricinusolajjal kenegettem egy héten háromszor kúraszerűen a hajam. Ragadós volt és nem volt jó illata a szernek, de működött. Neki indult nőni a hajam. Azóta rendszeresen járok fodrászhoz, mert az is egy nagyon fontos lépése annak, hogy szép egészséges hajunk legyen. Mindig csak egy picit engedek a végéből, hogy a hossza ne változzon, de felfrissüljön. 

Mostanában balzsamot és hajvég ápolót használok, hogy szépek legyenek a fürtjeim. ennek meg is van az eredménye. A loknijaim úgy hallanak le a vállamra, ahogyan azt én szeretném. Viszont nagyon ritkán vasalom és szárítom, gyakorlatilag semilyen roncsoló hatásnak nem teszem ki, ha csak nem muszáj. 

Végeredményben: hölgyeim , használjátok az ezer éves házi patikákat, hogy szép hajkoronátok legyen, mert azt ugye minden úriember látja, és a többi nő is akik elég kritikusak. Hagyjátok a vasaló és formázó kellékeket a  különleges alkalmakra és varázsoljatok el mindenkit a természetes megjelenésetekkel. Merjétek vállalni, hogy milyenek is vagytok. Majd dobjátok a fürtöket a vállatok mögé és egy szolid mosolyt megejtve kívánjatok mindenkinek szép napot, mert ha egy nő, aki mosolyog és szép a haja csak szép napot eredményezhet az uraknak!

Mindenkivel előfordult már, hogy látott egy magyar embert beszélgetni egy másik emberrel! Valószínűleg külföldi emberekkel is láttunk már olyan magyarokat, akik próbáltak beszélgetést folytatni, magyarázni vagy hasonló. Jöjjön most ez, és amit tapasztaltam sokszor.

Forrás: pannonrtv.com

Íme, egy turistacsoport. Mire én olyan idős lettem, hogy találkozzam ilyen emberekkel, akik véletlenül, nem beszélik a nyelvünket, én beszéltem egész alap szinten, az angol nyelvet. Kis városból származom viszont világi színvonalra szerettem volna emelkedni, hogy ki tudjak törni. Nyelvi szinten ez sikerült. Épp ezért próbálom megkímélni attól az embereket, hogyha nagyon nem tudnak, akkor ne beszéljenek külföldiekkel, mert ez lesz a vége. Minap láttam egy nagyon segítőkész urat magyarázta, hogy téli szélvédő mosó… kézzel, lábbal jól ütemezett csípő mozgással kalimpált, egyem meg ... és annyit mondott zimankó! Nem ez volt az első, hogy ilyet látok. Ezek nagyon kedves kis próbálkozások, mert ugye itt az ember segíteni akar. De én nagyon jóízűt mosolyogtam rajta. Eszembe jutott, hogy nekem is volt azért ilyen jellegű magyarázásom… azon még jobbat mosolyogtam, így hogy mostanra folyékonyan beszélem az angolt. Ha én lennék itt turista nagyon hálás lennék egy ilyen magyarázatért is, ha valamit nem tudnék épp értelmezni.

Azt az egyet viszont sehogy nem tudom megérteni, hogy miért gondolja azt minden egyes magyar ember, hogy a külföldi süket? Merthogy emberünk is jócskán emelte a hangerőt, bár szerintem ő maga sem vette ezt a dolgot észre.Persze azt sem szabad kihagynom, hogy a szótagolás, egyfajta varázsszer lehet a nyelvi különbségek áthidalására, mert azt is mindenki alkalmazza! Egyszóval kiabálva szótagolnak mindent, mellé kalimpálva járnak valami esőtáncot és valahogy mégis sikerül megérttetni, hogy mit is akarnak. Ilyen a segítőkész magyar ember! Ami úgy látszik beválik, mert a külföldiek imádnak ide jönni. Lehet, hogy azért mert, az útbaigazítás mellé, a magyarázó kitáncolja neki a hattyúk tavából az iszapot, és azért az nem semmi élmény! Vagy mert érzik, hogy ez mind a vendégszerető szívünkből jön, mert örülünk, hogy itt költi a rengeteg pénzét! Azért megkérnék minden idegen nyelven erősen jól bíró társat, hogy segítse ki a magyarázkodó felet azzal, hogy közbelép ha kell, mert vannak eltáncolhatatlan kifejezések is. Ami kellemetlen lehet. Persze csak miután kimulatta magát a nem minden napos előadáson.

Mint sok ember, néha én is gondolok arra, hogy milyen lenne más szemével nézni a világot!  És az sem könnyű mikor mi próbáljuk másnak elmagyarázni a szempontjainkat. Nem véletlen a név szempont, mivel mindenkinek van egy sajátságos elképzelése mindenről. Mégis hogyan tudod elérni, hogy magad is mások is más szemmel nézzenek dolgokat?

Forrás: hvg.hu

Véleményből rengeteg fajta létezik. A nézőpont is egy fajtája a vélemény. De lehet néha korrigálni mások véleményét az által, ha megváltoztatjuk a nézőpontokat. Mindjárt másképpen látjuk a dolgokat, ha a saját érdekünk fűződik hozzá. Például nem bocsátkozunk politikai témájú vitákba a munkahelyünkön kivéve, ha a megélhetésünk múlik rajta. Kivételek mindig vannak. Én nagy vitapartner vagyok, szeretem az értelmi vitákat. Ostoba emberrel amúgy sem érdemes vitába keveredni. Szeretek érvelni, és azt mikor a nézőpontok csatáznak. Persze eredendően halott vitákba én sem megyek bele. A jó vita olyan mint egy tárgyalás. Olyankor lehet csak igazán megmutatni a másiknak a saját nézőpontunk szerinti eseményeket. A pohár éppen aktuális állapotát, mely ugye félig vagy üres, vagy teli.

Az a pont ami szerint nézünk, pedig mindig más lesz. Ha megnéznénk, például egy rendőrségi jegyzőkönyvet egy teljesen találomra kiválasztott eseményről ahol van kilencven tanú, mind a kilencven jegyzőkönyv máshogyan szólna. Ott persze nem is célunk az, hogy másokat meggyőzzünk a saját igazunkról. De mi történik akkor, ha a valaki negatív dolgokba keveredik? Hogyan győzzük meg arról, hogy amit tesz az nem megfelelő. Erre valók az érvek, és indokok. Mindenkinek van egy olyan személy vagy olyan téma melynek említésére ellágyul a szíve és jobb belátásra tér. Kivéve persze, ha hites meggyőződése, hogy amit ő csinál az a helyes.

Mindig figyelembe kell vennünk más helyzetét, hogy miért áll ki éppen amellett a vélemény mellett. Nyilván mindennek oka van, annak is ha ő másként gondolja ugyanazt a szituációt. Minden szempont más, és tisztelnünk is kell mások véleményét. A véleményalkotás szabad dolog, épp ezért lehet mindenkinek. Ebből következik, hogy elvétve másnak is lehet igaza rajtunk kívül. Lehet, hogy érdemes lenne megfogadnunk a saját tanácsainkat is, még akkor is mikor más szájából hangzanak el. Sok esetben, amikor két ember nézőpontja találkozik, abból sülnek ki a legjobb dolgok. Ötleteket kaphatunk a másiktól és valami sokkal klasszabbat hozhatunk létre, mint eredetileg gondoltuk!

Lássuk a világot néha más szemével is, vagy csak engedjük, hogy mások lássanak helyettünk, esetleg segítsenek abban, hogy mi magunk másképp tudjunk kicsit látni. Azért, hogy ne csak nézzük, de lássuk is a világot!

Tegnap este egyedül maradtam, és elkezdtem agyalni. Ez történik egy nővel ha picit is maga van, egyből forognak a kerekek az agyban. Csakhogy én más vagyok! Egy átlagos nő azon agyalna mit főzzön holnap, vagy hogyan szerezze meg a legfrissebben kiszemelt táskát, esetleg még azon, hogy a szomszéd nő haja már megint milyen jól áll, biztosan azért mert ő nem csinált othon semmit! Én viszont azon érdemes e írni, ha igen milyen formában, kinek, és miről. Jöjjenek a válaszok .... ahogyan én gondolom!

Amikor írást mondok, ugye neked is ez a kép ugrik fel elsőként? Pedig nem erre gondolok! Azt hiszem pont ez indította el bennem tegnap este a folyamatot. Már kiposztoltam a leghíresebb közösségi portálra, hogy van egy blogom itt, és versenyezni szeretnék más olyan emberekkel akik tehetségesek az írásban. Mert a legolvasottabb közösségi médiamostmár biztosan nem az iskolai faliujság, vagy legalábbis nem papír alapon. 

Felmerült bennem az is, hogy olvasnak e egyáltalán az emberek bármit is? Vagy csak néhány szófoszlány alapján feltételezik azt, hogy mi is lehet előttük leírva? Álltalános tapasztalatom alapján, sajnos inkább utóbbi. Mivel az emberek lusták, és így sajnos a következő generációkra is ez lesz a jellemző! Amikor csak felületesen futunk végig valamit az információk nagy része felett átsiklik a szemünk. Azt gondoljuk biztosan nem olyan lényeges, pedig nagyon is az. Ezt használják ki a bankok, vagy különböző szolgáltatók is mikor elénk tesznek egy hat oldalas szerződést, még akkor is ha csak egy aprócska változtatást szeretnénk ezközölni. Az első mondat erejéig elolvassa az ember de aztán csak átfutja és alá firkálja a nevét. Sújos hiba! az összes többi öt oldalon keresztül taglalt : ha nem tartod be a feltételeket elvisszük a házat kocsit meg az asszonyt leirás kimarad. Nyilván akad olyan aki elolvasssa, de érteni viszont egy szót sem fog belőlle, mert nem olvasunk eleget. Vagy nem megfelelő módon, értem itt azt hogy felületesen. De ez csak az egyik nagy alapvető probléma.

A másik fele az a dolognak, hogyha olvas is az ember azt egy megvilágjtott lcd monitorról teszi. Mind a szemet, mind pedig az agy funkcionális részét károsítja ez a tevékenység.( Mondom ezt én aki legalább tíz könyvet olvasott el telefonról, és virtuális bejegyzéseket ír ...) Az agyunk képes arra hogy felismerjen jeleket. Ezért látunk a felhőkben kis állatokat is például. Az írott jelek és az agyunk felismerő funkciója között nagy összefüggés van. Ha látsz leírva egy H betűt egy nagy betonplaccon, akkor fogod tudni, hogy oda helikopterek is leszállhjatnak akár, mondjuk nagy vészhejzet esetére. A P betűből egy oszlopon tudod hogy az egy parkoló terület, és sorolhatnám még a hasonló példákat. Ezek nemzetközi jelrendszerünk részei. Az írásképből alakultak ki, és az agyunk képes társítani a jeleket a jelentésükkel. Nem látunk már postásokat kézzel Írott levelekkel szaladgálni. mert az emberek szinte elfelejtenek írni. Régen elképzelhetetlen volt, hogy egy géppel írott szöveg, leginkább önéletrajz mellé, ne mellékeltek volna kézzel írott példányt vagy kisérő levelet. Mert az ember írásképéből kiderül a személyisége. A jelenlegi jrásnak is van egy fajta stílusa , nyilván ki lehet szürni milyen vagyok nagyjából, a bejegyzéseim alapján. De az írott szövegből, az erre szakosodott emberek, még több mindent meg tudnak állapítani egy emberről. Az írás és az olvasás szorosan összefüggő tudományág számomra. És sajnos rengeteg olyan emberrel találkozom mostanában akik egyiket sem tudják művelni. 

Itt jön a DE, legalább írunk és olvasunk, még valamennyit és valahogyan. Viszont egyre kevesebb embert látok könyvet fogni a kezében. Inkább tábla gép, telefon, laptop forog az emberek kezében. És itt a kérdés hogy érdemes e kiadni bármit amit leírt valaki. Persze nyilván ,más a hangulata a nyomtatott szavaknak, de azt gondolom hogy lassan maga a lap, és könyv szavak új értelmezést nyernek.                                                       Végeredményben írni érdemes, mert csak akad valaki aki elolvassa. Akár így akár úgy. A megfelelő formátumot és platformot kell megtalálni hozzá. Nem mindegy kinek akarunk írni, minden társadalmi csoportnakmegvan a maga zsokása ezzel kapcsolatban. A fiataloknak és reformereknek a közösségi hálóra, a komoly üzleti, közéleti embereknek a hírportálokra, régimódiaknak nyomtatott formátumú napilapra, anyukánknak meg hűtőre ragasztott cetlire, de írjunk. Gyakoroljuk ezt a jelrendszert mert ha nincs aki ír akkor nem lesz aki olvas, és a világ elesik egy olyan csodától amit a fantáziavilágán keresztül bebarangolhat és átélhet. 

Bátran állíthatom, hogy mindannyian gondoltunk már arra bár csak több időnk lenne dolgokra. Egy nap viszont csupán huszonnégy órából áll, így nem tehetünk mást, mint abból gazdálkodunk. Mégis kell, hogy legyen módja annak, hogy minden beleférjen ebbe az időbe! 

Forrás: costadelsolmagazin.com

Van egy nagy elméletét, amit magaménak vallok, mi szerint, csak a múlt létezik! Nincs ebben a világban jövő mivel semmit sem tudunk biztosra. Csak az az egy dolog biztos, ami már megtörtént. Nem lehet mások adott szavára alapozni,  nem úgy mint régen, és nincsenek nagy előrelátó ígéretek. Vagy ígéretek ég épp lehet, hogy vannak de alapjuk nincsen, nem is lehet. Ezért a jövő csak egy törékeny üveggolyó, amit magunknak formálunk. Lehetnek terveink és céljaink, de soha nem lehetünk biztosak abban, hogy megvalósítani is képesek leszünk azokat. A jelen csak egy múló pillanat, ami mire kimondunk egy szót, végig futtatunk egy gondolatmenetet, eloszlik és múlt lesz belőle. Így lehetséges az, hogy csak a múlt létezzen, és ne legyen más idősáv.

Ezért történik velünk olyan gyakran az, hogy nem tudjuk megfelelően beosztani az időnket. Dolgozunk, megcsináljuk amit kell otthon, de rá kell jönnünk, hogy még mindig nem vagyunk készen teljesen. Van egy mód arra, hogy némileg összeszedettebbek legyünk. Időbeosztást tervezhetünk magunknak, amitől ha csak kis mértékben rugaszkodunk el talán sikerül úgymond utolérni magunkat. Szeretném megkímélni magam például a folytonos kialvatlanságtól én is. De valószínűleg ott csúszik el a dolog mikor reggel az átlagos alvásigényem „csak még öt percet”- re emelkedik! Innen csúszik az egész napom és ebből az öt percből lesz az, hogy képtelen vagyok emberi időben lefeküdni, amiből egyenesen következik, hogy másnap reggel minden kezdődik elölről. Sokunknak ismerős nemde? Pedig valóban csak az van készen amit megcsinálunk, nem másokat kérünk meg rá, és nem halogatjuk, hogy majd meg lesz. Mert akkor bizony nem lesz meg sosem! Legyen az egy elhalasztott vizsga, egy nagy beszélgetés, szakítás vagy épp a szerelmi vallomás!  

Az idő egy képlékeny dolog, mindenkinek arra van ideje amire szán! Ne hagyjuk, hogy összecsapjanak a fejünk felett a hullámok és végezzünk el minél több mindent abból amit terveztünk. Azért fontos ez, mert nem leszünk fiatalabbak, és mert soha nem tudhatjuk ,meddig van időnk arra amit örökké csinálni szeretnénk. De ha valamit nem kezdünk el és nem koncentrálunk arra, hogy sikeresen végre is tudjuk hajtani azt a feladatot, akkor az beporolódik, elfeledkezünk róla, és nem tesszük meg soha! Csak húsz másodpercnyi őrültség kell hozzá! Egy erős gondolat, egy szilárd elhatározás! Más nem lép helyettünk, csak mi tehetjük meg, hiszen csak az a biztos amit saját kezünkkel csinálunk meg. Ezért vannak azok a dolgok, amiket más úgysem tehet meg helyettünk! Adjunk magunknak egy esélyt éljünk az álmainknak, hagyjunk időt magunknak arra amire kell, teremtsük meg hozzá a megfelelő alapot és aztán élvezzük ki az eredményét!

A teremtés koronálya sokak állítása szerint a férfi. Mégis mindannyian tudjuk, hogy bár a család feje a férj kell mellé egy asszony aki a nyak és forgatja, irányítja a férfit. Ez szinte minden családra igaz, hogy kell egy erős akaratú nő, aki gyengéd mégis szilárd elképzelésekkel bír. A legjobb bizonyíték erre, hogy a férjek egy embertől rettegnek a leginkább .... és az többnyire az anyós!

Forrás: mindenkiolvas.blog.hu

A legveszélyesebb nő az amelyik okos, és rafinált. Egy szóval minden nő az! Nekünk van egy olyan génünk ami mindezért felelős. Lássuk csak, képesek vagyunk egyszerre több felé figyelni, kitalálni a férfiak gondolatát ( jó azt nem olyan nehéz) és megoldani bármi féle felmerülő problémát. Képesek vagyunk a legnagyobb álldásra, kihordani és világra hozni egy új életet. Empátiát gyakorolni embertársaink felé. Vállalatokat irányítani és háztartást vezetni, legtöbb esetben mindezt egyszerre.

Mégis van a világban egy olyan fajta élet szemlélet, amely még mindig megkülönbözetet  minket a férfiaktól, valószínűnek tartom, hogy azért mert félnek tőlünk. Egy okos nő, bármit el tud érni amit csak a fejébe vesz, ez a férfiak számára azért olyan ilyesztő, mert nem bírnak el egyszerre ennyi információval. Ha egy nő szép, csinos, és még okos is akkor azt már veszély forrásként értelmezik és tartanak tőle. Persze van is mitől tartaniuk mert egy riválisan domináns elme érkezik a társaságukba. De elfelejtik azt a tényt, hogy mi nők vagyunk és nem igazán érdekel minket az a fajta versengés. amit ők produkálnak. Egy jól menő céghez, nem könnyen vesznek fel női alkalmazottakat.Nem vagyok véleményem szerint nagyon se szép se csinos, épp ezért lettem okos, hogy valamim csak legyen már a világban Még álláskereső koromban, több céghez próbáltam bekerülni mint pályázat író, vagy csak mint asszisztens, de nem. Sehová nem vettek fel, mindenféle indokokkal hárítottak vagy egyszerűen csak nem válaszoltak. Így eshet meg az véleményem szerint, hogy több diplomás nő is dolgozik egy olyan cégnél mint ahol én, aminek semmi de semmi köze a végzettségéhez. Pedig ha csak egy esélyt adtak volna mind nekem, vagy a többi okos nőnek, hogy azt csinálja amihez ért, gazdaságilag sokkal produktívabb világban élhetnénk. Mert akkor talán az okos nők a kezükbe vehetnék az irányítást és kezdhetnének valamit azokkal az információkkal amikhez értenek is. Álltalában  leráznak minket azzal, hogy túlképzettek vagyunk, vagy csak annyit mondanak más kapta meg az állást, ha mondanak bármit is. 

Egy nő mindig okos, és mindig rafinált így eléri a célját! Ezálltal valóban veszélyes lesz, mert ha nem hagyják érvényesülni, de ő ki akar törni onnan ahol épp tart, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy elérje a célját. Így, kedves férfiak csak azt tudom tanácsolni, inkább engedjétek és segítsétek őt abban, hogy elérje amit akar és vigyorogjatok melette büszkén amikor sikert arat! Máskülönben, ha elé álltok csak arra lesztek figyelmesek hogy keresztül gázol rajtatok lassan és csendesen, míg ti mással vagytok elfoglalva, és akkor nem lesz se mosojgás melette, se vacsora se egyébb.

Érdekes felvetés futott àt rajtam ma,  miközben sétàt tettünk a közeli parkban és csónakàzó tónàl. Vajon miért vàgyunk el màs városokba, és màs környezetbe onnan ahol élünk? 

Mindegy hol is élünk városban ,  vagy falucskában ,  valahogy mindig elvágyunk onnan. A fővárosban élők vidéknek hívják az összes többi lakossági települést Budapesten kívül. Nekik az a hely legtöbbször a nyugalmat pihenést jelenti. Meg is értem őket, hogy elvágyódnak egy olyan helyre, amely nem túl zsúfolt és szàmukra a stresz mentes környezetet biztosítja. 
De mi van velünk többiekkel? Én személy szerint több városban is éltem már életvitel szerűen. Volt ahonnan elvágyódtam. Nem volt megfelelő a szàmomra. Nyomottnak éreztem ott magam és nem találtam a helyem. Most egy olyan városban élek amit én szépnek látok. Beleszerettem! Sok parkosított terület van, a közterületek tiszták, rendben vannak tartva,  valamint ez egy elég viràgos vàroska, ahol magas a közbiztonság. A közelben van az egyik nagy megye székhely,  így munkalehetőség is van,ott is itt is. Azok akik itt élnek eredendően, nem látják meg azokat az értékeket amiket én igen. Ők folyton azt emlegetik ami itt nincs, és a közeli nagyobb városban pedig van. Nyilván hiànyolják innen azokat az extrákat, amiket csak egy olyan nagyobb város tud nyújtani, és így elmennek azok melett az értékek melett ami itt megvan. Elvágyódnak innen valami más felé. Akadnak olyanok is akiknek még ez is sok amit ez a város nyújt, nem akarnak bekapcsolódni a társadalom forgatagàba,  és külterületre vágyódnak. Szinte mindenki váltani akar. Nem felel meg nekünk az a környezet ahovà születünk, mert az évek àltal a vilàgszemlélet tàgul. A tudatunk is tágul és új dolgokat akarunk megtapasztalni. Igényünk lesz arra,  hogy màs ingerek érjék a szemünket. Anyukám szerint kötelezővé kéne tenni hogy az alfödi ember és a hegyvidéken élő ember egy évben egyszer làtogassanak el egymás földjére, hogy meglegyen a változatosság. Mind a két tàjegység való ban szemet gyönyörködtető! Mikor a hegyek robosztussága, lenyűgöző természeti jelenségei ott vannak a szemünk előtt és csak àllunk a természet àltal elvarázsolva. Vagy épp az alföldi pusztaság széléről kémleljük a tàjat, és olyan messzire ellàt a szemünk, hogy szinte belefàjdul. Kell a változatosság ahoz, hogy értékelni tudjuk azt amit a sors nekünk osztàlyrészül mért.

Kell,  hogy különböző szempontok alapján újra tudjuk térképezni a saját vilàgunk és azàltal némileg önmagunkat is. Jàrjunk tovàbra is nyitott szemmel,  ismerjük meg mások birodalmát és kultúráját. De ne felejtsük el észrevenni a minket eredendően körülvevő csodákat!